10 diákunk és 2 pedagógusunk látogatott el a görögországi Serres város középiskolájába, hogy egy fenntarthatósággal kapcsolatos projekten dolgozzanak együtt az ottani diákokkal, mely a „The Greener, the Better” címet viseli. A program során megfigyelték, hogy a másik iskolában mit tesznek a diákok a környezetükért, gyakorolták az angol nyelvet, órákat látogattak és tanulmányozták a görög iskolarendszert és természetesen csodás helyekre jutottak el. A program az Európai Unió Erasmus+ pályázatán nyert összegből valósult meg.

Czukk Janka (10.a) beszámolója következik.

Első nap:

Barcsról szombat éjszaka indultunk el a zágrábi reptérre, az oda vezető út nagyon jó hangulatban telt, sem az úton, sem a reptéren nem volt semmi gond, minden gördülékenyen ment.

Miután megérkeztünk Thessaloniki-be, a reptéren egy busz várt ránk, ami elvitt minket a szállásunkra. Mivel az éjszaka kimaradt, a hotelig vezető utat szinte mindenki végigaludta.

A szálláshelyünk nagyon előnyös helyen volt, teljesen a központban, minden sétáló távolságra volt. Az iskolából egy tanárnő fogadott minket, és nagyon jó ötleteket adott, hova érdemes menni, hol együnk, mit merre találunk.

A szobák elfoglalása után csendes pihenőt kaptunk, valamint elmehettünk körbenézni a környéken. Serres városa nagyon szép, tele éttermekkel, kávézókkal és rémesen igényes cukrászdákkal. Délután összeültünk a tanárainkkal és még egyszer átbeszéltük a másnap esedékes előadásainkat. Ezután egy közös séta és vacsora következett. Minden este kaptuk egy kis kimenőt és szabadon fedezhettük fel a várost.

Második nap:

Reggeli után bérelt busszal vitték a csoportot az iskolához. Az épület egy magasabb domb tetején állt, a kilátás és az idő is ideális volt az ott eltöltött időhöz.

Egy nagy teremben kezdtük a fogadó iskola előadásaival. Nagyon kedvesek és lelkesek voltak, sok érdekes témájú prezentációt adtak elő. Egyik szünetben körbe vezettek minket a suliban, ahol feltűnt, hogy szünetben bezárják a termeket és a diákok kimennek az udvarra, ami hatalmas. Nincsenek könyvek vagy füzetek, a termekben okos táblák vannak, a diákok pedig tabletten tanulnak. Talán az egyetlen hátrány az volt, hogy a fogadó diákok 13-14 évesek voltak, és azt hitték mi is azok leszünk, de ennek ellenére nagyon kedvesek voltak.

Kora délután visszaértünk a szállásra, majd hosszú városnéző sétával töltöttük az időt, és ellátogattunk a Koulá-dombra, ahol egy egykori bizánci erődítmény romjait tekinthettük meg, és ittunk egyet az Eros Kávézóban. A Koula szó a török kule szóból ered, ami tornyot jelent. Útközben sok görög keresztény templomot láttunk, és be is mentünk egybe. Ezt követte egy közös vacsora, majd találkoztunk a fogadó diákokkal, akik elvittek minket sétálni, és útközben mutattak pár érdekességet.

Harmadik nap:

Ezen a napon az iskolai látogatásunk előtt elmentünk a helyi Kri Kri fagylalt múzeumot megnézni, ami Görögország harmadik legkedveltebb fagylaltja, ahol egy interaktív és kreatív történelmi túra után még a saját fagyinkat is kidekorálhattuk, ami bizony nagyon finomnak bizonyult!

Ezután az iskolába mind kaptunk egy-két apróságot és egy Certificate of Attendance bizonyítványt a közös kollaboráció emlékére. Beülhettünk különböző órákra, valamint elmesélték, hogy náluk hogy működik az egyetemre jutás.

Görögországban a diákok az úgynevezett Panellinies Exetaseis vizsgát írják, ha egyetemre szeretnének bekerülni. Ez egy országos, központilag szervezett vizsga, amit a középiskola végén, a 12. évfolyam után írnak. Több tantárgyból írják a célzott szaknak megfelelően és a pontszám lapján rangsorolják őket. Ez nagyjából olyan, mint nálunk az érettségi, viszont náluk van egy Szkolikí Apotímitisi azaz iskolai záróvizsga Ez egy „belső” vizsga, amit az adott iskola szervez, és a végzettséget igazolja (mint egy érettségi bizonyítvány).

Az órák után elköszöntünk diákoktól és visszatértünk a szállásra. Mivel ez a nap egy különleges dátumra esett, így délután, közös szervezéssel megleptük Tóth Fanni tanárnőt születésnapja alkalmából.

Negyedik nap:

Ezt a napot a történelemnek szenteltük: ellátogattunk az Alistrati-barlanghoz, mely egy hatalmas cseppkőbarlang. A látogatók számára kialakított útvonal hossza kb. 1 km, viszont a feltárt járatok hossza kb. 3km, ennek ellenére a barlang sokkal nagyobb. Különlegesen látványos sztalaktitok, sztalagmitok, oszlopok és függöny formájú képződmények borítják. A barlang a denevérpopulációjáról is híres, valamint ritka baktérium- és rovarfajok is megfigyelhetők ott.

A barlangnak mitológiai története is van: a barlang közelében található az Aggitis folyó szurdoka, ahol az ókori görög mítosz szerint a Hádész elrabolta Perszephonét, Démétér lányát. A legenda szerint a föld itt hasadt meg és Perszephoné ebben a hasadékban tűnt el, amikor Hádész magával vitte az alvilágba.

Ezután meglátogattuk a Kavala város közelében található Philippi régészeti lelőhelyet. Az ókori várost II. Philipposz (Nagy Sándor apja) alapította Kr.e. 356-ban, a hely eredeti neve Krenidesz volt. Kr.e. 42-ben itt zajlott a híres Philippi csata, ami a Római Köztársaság végét és a Császárság kezdetét jelző döntő ütközetnek tartunk. Philippi volt az a város, ahol Szent Pál apostol megalapította Európa első keresztény közösségét, és megkeresztelte Lydiát, az első keresztény nőt Európában, tehát a városnak fontos vallási szerepe is van. 2016 óta Philippi az UNESCO világörökség része.

Érdekesség hogy a helyszínen nyaranta színházi előadásokat tartanak. A régi színházban ülve tényleg olyan érzés, mintha visszarepültél volna az időben, ami szerintem nagyon menő.

Ezután megnéztük Kavala városát, mely egy csodaszép tengerparti város, híres volt dohánykereskedelméről (itt működtek a Balkán legnagyobb dohányraktárai és feldolgozóüzemei). Érdekes, hogy a városnak magyar kötődése is van, Herzog Péter, egy magyar származású dohánykereskedő volt, aki a 19. század végén telepedett le Kavala városában. Nemcsak kereskedő volt, hanem befolyásos városi személyiség is, és a gazdaság fejlődésében is segített. A Herzog-villa ma is megtekinthető és manapság a város örökségvédelmi épületei között tartják számon. Ki is tűnik a többi épület közt a neoklasszicista stílusban épült villa.

Ötödik nap:

Csütörtökön a Kerkini tavat néztük meg, ami Serres városától kb. 35 km-re, északra, egészen közel a bolgár határhoz található. A Kerkini-tó egy mesterséges tó, melyet 1932-ben hoztak létre, amikor a Strymonas folyót – amit egy mitológiai alakról, Sztrümónról egy ókori folyami istenről neveztek el – felduzzasztották egy gát segítségével, hogy megakadályozzák az árvizeket, és öntözővizet biztosítsanak a környék mezőgazdaságához.

Madárparadicsomnak is nevezik, mivel több, mint 300 madárfajt lehet itt megfigyelni. Sajnos a rossz idő miatt nem nagyon láttunk madarakat. A tó környékén, egyedülálló módon él még vadon élő balkáni bivalycsorda is, akiket szintén meglátogattunk egy rövid időre.

Egy kis séta után a közeli dombon el is indultunk haza. Mivel ez volt az utolsó napunk Serresbe, így pakoltunk és elbúcsúztunk a várostól.

Hatodik nap:

Végre elérkeztünk Thesszalonikibe, ami Görögország második legnagyobb városa – Athén után. Thesszaloniki több mint 2300 éves város, ahol keveredik az ókori görög, római, bizánci, oszmán és modern kultúra. A város nevét Thesszalonikéről, Nagy Sándor féltestvéréről kapta, aki II. Philipposz lánya volt. A neve annyit jelent: „Thesszáliai győzelem”.

A szálláson lepakoltunk majd egy izgalmas játék keretein belül megnézhettük a város legszebb helyeit. Bordán Bence tanárúr a továbbképzése során tanultakat használva összeállított egy versenyt az actionbound nevű appban. Kérdésekre válaszolva meglátogattuk a város látványosságait.

Először a White Towerhez vezetett az utunk, ami a város szimbóluma, és amelyet a 15. században az oszmánok építettek védelmi toronynak, de később börtönként és kivégzőhelynek is használták. A neve csak akkor született, mikor a 19. században fehérre meszelték, hogy „lemossák” a múlt sötét emlékeit.

Ezután a tenger mellett elsétálhattunk az Aristotelous Square-re. Ez a város főtere, amit 1917-ben tűzvész pusztított el, ezt egy francia építész tervezte újjá, a tér szimmetrikus és nyitott elrendezése Párizs és Nizza mediterrán hangulatát idézi, szándékosan. Ez azért fontos, mert így a tér a görög urbanisztika egyik leghíresebb példája lett, hiszen akkoriban egészen „forradalmi” volt az ilyen típusú, szellős városi tér. A téren található névadója, Arisztotelész szobra. Arisztotelész egy híres görög filozófus és még Nagy Sándor tanítója is volt.

Ezt követően felgyalogoltunk a Rotundához, ami eredetileg a római császár, Galerius mauzóleumának épült 306 körül, de soha nem temették oda! Később keresztény templom, mecset, majd múzeum lett.

Ezután mehettünk vissza a partra, csak még messzebb, út közben láthattuk Galerius császár diadalívját, ami a győzelmét ünnepelte a perzsák felett 298-ban. Ha jól megnézzük, a faragványokon túlélő jelenetek látszanak.

A partra érve egy hatalmas szobor mellett vezetett útunk, mely Nagy Sándort ábrázolja amint híres lován, Bukephalosszal (A neve jelentése: örökfejű) lovagol előre. A bronzból készült szobor kb. 6 méter magas. 1974-ben avatták fel, a görög katonai diktatúra bukása utáni időszakban erősen hangsúlyozták a nemzeti identitást és történelmi gyökereket. A szobor mellett több makedón pajzs és dárda is áll szoborelemként, ami még jobban megidézi a makedón hadsereg hangulatát.

Végül elértünk az Esernyős szobrokhoz ahol készítenünk kellett egy időjelentést. Ez az alkotás Thesszaloniki ikonikus szimbóluma, 1997-ben alkották, mondanivalója, hogy Thesszaloniki egyszerre modern, mégis időtlen, a tenger, a szél és az ég alatt.

A játék szerintem mindannyiunknak hatalmas élmény volt. Utána ebédeltünk, és résztvettünk egy jó kis hajózáson. A napot természetesen egy újabb isteni és helyi vacsorával zártuk.

Hetedik nap:

Ezen a napon, reggeliztünk és egy utolsó sétára indultunk a gyönyörű városban. Délután kettő körül elhagytuk a szállást és elindultunk haza.

Véleményem szerint a nem mindig fényes idő ellenére nagyon jól éreztük magunkat, csodaszép és történelmileg fontos helyeket láthattunk, együtt szórakozhattunk más diákokkal, sokat tanultunk egy másik kultúráról, ami szerintem az Erasmus program, és az utazás legfontosabb része. A hangulat és a társaság is remek volt, különösen örülök, hogy a kísérő tanárok is humán beállítottságúak voltak, így értékekkel teli beszélgetéseket tudtunk folytatni a különböző helyek múltjáról, fontosságáról és érdekességeiről. Jó volt, hogy adtak saját időt a városnézésére, de figyeltek, hogy senkinek semmi baja ne legyen. Összeségében nagyon hálás vagyok, hogy elmehettem, sokat tanultam, sok jó emlékekkel lettem gazdagabb és persze bármikor szívesen visszamennék.